Az élet folyamatos áramlásában szinte semmi sem marad változatlan formában, hanem állandó átalakulásban van.
Akár fizikai, akár lelki vagy szellemi aspektusokról beszélünk, egyedül a változás az, ami állandó.
Születésünktől kezdve változik a testünk, a hangunk, a gondolkodásunk, változik a kifejezésmódunk, az érdeklődési körünk, a hozzáállásunk és a világszemléletünk is. Van ami kisebb mértékben, és van ami jobban észrevehetően.
Ahogy haladunk az életünkben, időről időre érezzük a változás szükségét bizonyos területen, ám minél „felnőttebbek” vagyunk, annál jobban megszilárdul a személyiségünk, merevebbé válunk és ellenállunk a változtatás kényszerének.
Ez az ellenállás belső félelmeinkben, hitrendszereinkben és családi mintáinkban gyökerezik, valamint az elménk, az ego működésében.
A lélek ugyan fejlődni vágyik, az ego viszont a kontrollt és a biztonságot részesíti előnyben, azokat a megszokott dolgokat, amik kiszámíthatóságot adnak. Minden változást fenyegetésként értékel, mert úgy érzi elveszíti az irányítást és önmagát. Ez bizonytalanságot szül bennünk, szorongást okoz, a „mi lesz ha…” kérdéssel pedig elindul a tudatalatti program: minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy konzerváljuk a jelenlegi állapotot.
Szeretjük a szokásainkat, a rutint, amit már ismerünk, és amihez nem kell lépni az ismeretlen felé, nem kell kockáztatni, hogy esetleg kudarcot vallunk, ezért inkább maradunk a biztonságos langyos vízben.
Hiába hallottuk már sokszor, és „tudjuk fejben”, hogy a valódi fejlődés a komfortzónán túl kezdődik, ez túl félelmetes az ego számára.
Amikor új utakat keresünk, akkor kénytelenek vagyunk szembenézni önmagunkkal: megvizsgálni, hogy miért kapaszkodunk a régi mintáinkba, milyen hiedelmek akadályoznak és pontosan mi is az, amitől félünk. Az önismereti folyamat legnehezebb része az árnyékmunka, amikor a felszínre kell hozni a tudatalattinkban rejlő gátakat, az önmagunk számára sem szimpatikus negatív részeinket, az elnyomott vágyakat, és ez bizony fájdalmas tud lenni.
Az elrejtett oldalunkban azonban nem csak negatív tulajdonságok vannak, hanem olyan pozitív képességek és adottságok is, amiket nem merünk használni, vagy nem hisszük el magunkról, hogy bennünk vannak.
Sokaknak ismerős lehet a nem érdemlem meg, vagy nekem ez nem jár mondat. Ezek nagy részben az önszeretet hiányáról árulkodnak, vagy egyfajta csöppnyi áldozat-szerepről, ami belénk rögzült elsősorban a családi hatások következtében. Nem könnyű mélyre menni, megnézni és tisztázni magunkban például a szülői mintákat, és a saját reakciónkat, ugyanakkor fontos lépés ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet éljünk.
Amikor ugyanazok (a negatív) helyzetek ismétlődnek az életünkben, az egy hangos jel arra, hogy itt valami tanulnivalónk van. Amíg nem tudatosítjuk a leckét, addig meg fogjuk kapni újra és újra, csak más emberek által, de általában egyre nehezebb vagy fájdalmasabb formában.
Még a legapróbb változtatáshoz is kell bátorság és az elhatározás, valamint az elköteleződés és a kitartás. Az, hogy ezek a tulajdonságok milyen mértékben és szinten vannak meg bennünk, függ egyrészt a habitusunktól, másrészt pedig a már emlegetett mintáktól, hitrendszerektől és megszokott stratégiáktól, vagyis hogy mit hogyan szoktunk csinálni: hogyan reagálunk, hogyan kezeljük a kudarcot, a konfliktusokat és a stresszt.
Itt jön képbe az önismeret és az önszeretet. És még egy fontos tényező: a bizalom. Nevezhetjük hitnek is, ugyanis arról van szó, hogy mennyire tudunk bízni egy magasabb rendű teremtő elvben, hogy minden úgy történik, ahogyan kell és mindig minden rendben van.
Ha megvan bennünk ez a mély bizalom, akkor könnyebben engedjük el azokat a dolgokat, amik már nem szolgálnak minket, és engedjük be az új dolgokat, amik a fejlődésünket és növekedésünket segítik elő.
Tehát a jó hír az, hogy a változás kulcsa mindig belül van: elsősorban az önszeretetben, hogy akarunk magunknak egy örömteli és egyensúlyban lévő életet, mert tudjuk, hogy ezért vagyunk itt. Ugyanez a rossz hír is: hogy csakis rajtunk múlik, nekünk kell akarnunk és tennünk azért, hogy jobban érezzük magunkat. Ehhez az első lépés az önismeret, amihez nem kell más, csak egy nagy levegő, amivel bátran belevágunk.
Szöveg: Szücs Ildikó
Képek: Freepik
Önismereti napjainkon különféle aspektusból nézhetsz rá önmagadra és az életedre, s mi segítünk, hogy ez az út ne fájdalmas, hanem vidám és könnyed legyen. A gombra kattintva nézz körül, nagy szeretettel várunk.