A teljesebb képért nézzünk egy kis etimológiát: az eredeti latin ‘spiritus’ szó jelentése: lélegzet. Régies kifejezéssel: lélek-zet. Ebben szinte benne van minden, ami fontos: a lélek a levegő, ami kitölt bennünket, ami körülöttünk van, ami életet ad és amit minden pillanatban áramoltatunk kívül-belül.
Az ősi időkben a vallásos érzületet jelentette, azt a fajta hitet, ami nem az intézményesített szabályrendszerekről szól, hanem arról a meggyőződésről, hogy életünk egy magasabb rendű célt szolgál, amelynek velejárója egy folyamatos istenkapcsolat.
Amikor az életet a jó és a rossz szemüvegén keresztül ítéljük meg, és a félelem határozza meg a gondolatainkat, cselekedeteinket, akkor embertársainkban elsősorban ellenséget és rosszakarókat látunk, a világot pedig egy félelmetes, szörnyű helynek tartjuk. A félelemalapú gondolkodás dühöt, pesszimizmust és agressziót szülhet; a másokkal való összehasonlítás miatt a panaszkodás egy mindennapi szokásunkká válik, ilyenkor a sors kiszolgáltatott áldozatának látjuk magunkat és elmulasztjuk észrevenni az élet szépségeit.
Amikor a hideg intellektus vezérli a tetteinket, egyetlen célunk, hogy minél több anyagi dolgot halmozzunk fel minél gyorsabban, mert azt hisszük így lesz teljes ez az egy életünk. Persze van lelkünk, de annak boldogságát is a fizikai szükségletek kielégítésében látjuk. Ez a szemléletmód az életet végesnek tekinti, amiből ki kell hozni a maximumot a materiális síkon.
Amikor ilyen érzések uralják a gondolatainkat, és ezáltal az egész életünket, az arra utal, hogy teljesen elveszítettük a kapcsolatot a halhatatlan, szellemi részünkkel.
Te azonban nem egy fizikai lény vagy, akinek időnként vannak szellemi élményei, hanem elsősorban szellemi lény vagy, aki átmenetileg fizikai testbe zárva él a földön azért, hogy bejárjon egy fejlődési utat. Ennek aktív főszereplője és egyben felelőse is vagy, itt, a mindennapok realitásában.
A spirituális ember úgy él, hogy van egy ‒ mondjuk úgy ‒ égi vezetettsége. Érzi ezt a belső iránytűt, amire hallgat, vagyis folyamatosan összhangban van lelke útmutatásával. Tudja és érzi, hogy minden energia, minden hat mindenre, ezáltal bármi amit gondol, érez és tesz, az megteremtődik az anyagban és visszatér hozzá valamilyen formában.
Amikor tudatában vagy annak, hogy van életfeladatod, amin keresztül megéled egyedi és megismételhetetlen lényedet, akkor az anyagi világ dolgai is a helyükre rendeződnek. Mert megérted az életed eseményeinek összefüggéseit, hogy mi miért alakul úgy, ahogy. Amikor hallgatsz az intuíciódra és felismered a történések mögötti mozgatórugókat, akkor szeretettel tudsz kapcsolódni önmagadhoz és másokhoz, és gyakrabban létezel a hála felemelő állapotában.
Amikor rákapcsolódsz a belső hangodra, és így tapasztalod meg az életed, bejárod a fejlődési utadat, akkor a tudás bölcsességgé válik benned, és ez kihat életed minden területére. Gondolataid, érzéseid és cselekedeteid harmonizálnak egymással, ilyenkor a döntéseidben az agyad és szíved összehangoltan működik, ami elvezet egy békés, kiegyensúlyozott állapothoz.
A mindennapi életet hajlamosak vagyunk küzdelmesnek, nehéznek és fájdalmasnak megélni, és úgy tekinteni a spirituális szemléletre, mintha csakis ideális körülmények között jöhetne létre.
Ha azonban magunkévá tesszük az érzést, hogy létezésünk túlmutat az anyagi valóságon, akkor kitágul az egész univerzum ‒ bennünk és nekünk. Bizonyossá válik az, hogy saját döntésünk és felelősségünk mit választunk: beleülünk a Teremtő tenyerébe, vagy önszántunkból száműzzük magunkat onnan?
Mi szeretünk a szellemi világ szerető ölében létezni, hogy ennek támogatásával szabad akaratunkból megvalósítsuk az együttműködésen, együttérzésen, szereteten alapuló és működő emberi közösséget.
Ha Te is szeretnél tudatosan jelen lenni az életedben és aktívan hozzátenni a saját részedet ehhez a közös alkotáshoz, akkor szívből ajánljuk Neked csoportos önismereti napjainkat: ha szeretnéd tudatosítani az életfeladatodat, kattints ide; ha ezzel összhangban szeretnéd a céljaidat megvalósítani ide kattints, ha pedig átfogóan szeretnéd megismerni az élet folyamatát, erről ide kattintva tudhatsz meg többet.
Szöveg: Szücs Ildikó
Fotók: Freepik