Te elgondolkodtál már azon, hogy miből nyered az energiádat? Mi az az érzelem, gondolat vagy hiedelem, amit a leginkább használsz személyes valóságod megteremtésére?
Energiát nagyon sok mindenből lehet nyerni, ha pontos akarok lenni, akkor igazából bármiből. Minden gondolattal, minden érzelemmel, minden lélegzetvétellel energiát áramoltatunk.
A nyugati ember például nagyon sok energiát nyer a haragból, a vitákból, a fűtött indulatokból. Ezekben az érzelmekben tombol a tűz, és mint az első teremtő elem, a tűz hatalmas energiákat képes megmozgatni, ezáltal teremteni. Mert a rombolás is teremtés, csak éppen a negatív vége.
Ugyanilyen a panaszkodás, az önsajnálat, a pletykálkodás, a mások hibáztatása, az igazam hangoztatása és még sorolhatnám. A legtöbb negatívnak minősített érzelemben hatalmas energia van, ezáltal óriási teremtőerő is. Ezek az érzelmek sokszor rossz szokások, beidegződések, amelyeket a neveltetésünkből, kialakult felfogásunkból és megélt tapasztalatainkból megkreáltuk elménkben, és mint programot futtatjuk a tudatalattinkban. Mindegy, hogy mire fogjuk a dolgot, a gyakorlatban az történik, hogy a düh, a panasz, a sajnálat hajtóerőként működik, feltölt minket energiával és ezzel teremtjük meg a saját valóságunkat.
Az, hogy mit kezdünk a bennünk tomboló indulatokkal, érzelmekkel és kondíciókkal, a személyiségünktől függ. Amikor kellő önismerettel rendelkezünk, akkor képesek vagyunk tisztán látni saját személyiségjegyeinket és azt, hogy mikor melyik verziót működtetem. Ugyanis minden tulajdonságunknak van egy magasan és egy alacsonyan rezgő állapota.
Ha például valaki jó vezetői képességekkel rendelkezik, ezt meg tudja élni mások igényeinek figyelembe vételével, egészséges kompromisszumkészséggel és belső tartásból fakadó magabiztossággal. Ugyanez az irányítói képesség megélhető félelemből eredő bizonytalansággal is, ami által másokon átgázolva saját céljait helyezi előtérbe, nem alkalmazkodik senkihez, indoklásként pedig annyit mond: „mert én vagyok a főnök”.
Amikor feltérképezzük önmagunkat, rengeteg ajándékra bukkanunk, amelyek mind azért vannak bennünk, hogy beteljesítsük amiért megszülettünk. Választhatunk, hogy a lehető legjobb verziónkat szeretnénk éltetni, vagy megszokásból, félelemből, rugalmatlanságból megelégszünk egy szenvedősebb variációval.
Az, hogy mit teremtünk meg magunknak, attól függ, hogyan használom a bennem lévő adottságokat és hogyan alakítom energiává az érzelmeimet, gondolataimat és az engem ért hatásokat.
Elfojtásokból, megfelelésből, haragból, félelemből és hamis biztonságra törekvésből olyan élet fog kisülni, amelyek ezekben a megélésekben bővelkednek. A vonzás törvénye ugyanis nagyon egyszerűen működik: azt vonzzuk be, amilyen állapotú a rezgésünk. Ha mérges vagyok, olyan helyzeteket teremtek, amiben bosszankodhatok. Ha aggódom a pénz miatt, akkor folyton pénzgondokkal fogok küzdeni. Ha szenvedek a magánytól, továbbra is egyedül maradok és a magányosság érzését fogom éltetni.
Kiegyensúlyozott és boldog valóságot hálából, intuícióból és abból a bizonyosságból tudunk teremteni, hogy tudjuk: a mindent átható energia ‒ nevezzük szeretetnek ‒ vezet és megtart minket.
Kell hozzá alázat egy nálunk nagyobb erővel szemben, amire azt mondjuk: „legyen meg a te akaratod”. És alázat önmagunkkal szemben is, hogy ismerem és használom a képességeimet, megtartom a határaimat. Intuícióból érzem mikor kell mozdulnom, és mikor kell nyugton maradnom. Ezután tudom átadni magam a felső vezetettségnek, mert meghallom a belső hangot, ami bölcsebb az elmémnél és az egomnál. Ennek segítségével tisztán látom a célomat, az utamat, és azt is bizonyosan tudom, hogy merre nincs keresnivalóm.
A hála pedig az egyik legerősebb mozgatórugója a teremtésnek. A hála egy magasan rezgő állapot, amelyben érzem, hogy minden a rendelkezésemre áll, mindenhez hozzáférhetek, és hálás vagyok azért, hogy ebben a csodában létezhetek.
Energia minden érzelem és gondolat, amit nap mint nap felhasználunk a teremtésre, az univerzum pedig ezekre válaszol. Csak azt tudja megtámogatni, amire fókuszálunk és amit éltetünk. A végtelen teremtő energia a saját rezgésünkhöz tud csatlakozni. Ezért nem mindegy hogyan döntünk: a félelmet, dühöt, siránkozást használom energiaforrásnak, vagy az örömöt, hálát és a szeretetet? A problémát éltetem vagy a megoldásra fordítom a figyelmemet?
Az egyéni felelősségvállalást nem lehet áthárítani se a szülőkre, se a párunkra, se a főnökünkre, se a rendszerre. A saját életünket mi magunk teremtjük meg és minden a rendelkezésünkre áll, hogy egy nagyszerű életet hozzunk ki belőle.
Ha kedvet kaptál a saját személyes valóságod átalakítására, gyere el önismereti napjaink egyikére.
Szöveg: Szücs Ildikó
Fotók: freepik.com