Abban mindenki egyetért, hogy a stressz nem egy kellemes állapot, és rengeteg káros hatása van az emberi szervezetre ‒ mind fizikai, mind mentális szinten. Ám hiába vagyunk tisztában ezzel, mégsem mindig tudjuk megfelelően kezelni, netán megelőzni.
Amikor stressz ér minket, az agyunk ‒ elsősorban az amygdala, amelynek elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában ‒ vészjelzést ad a testünknek, ami azonnal riadókészültségbe kapcsol. Beindítja az „üss, vagy fuss” reakciót, aminek hatására a mellékvesék stresszhormonokat, például adrenalint és kortizolt termelnek, amik megemelik a pulzust, a vérnyomást és az izmok készenléti állapotát. Ez történik fizikai szinten.
Ez a reakció bele van kódolva a sejtjeinkbe, és annak idején, amikor le akartuk vadászni a mamutot, vagy egy vadállat ólálkodott a táborunk körül, nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen minden sejtünkkel a túlélésre fókuszáltunk.
A stresszre adott válaszunk általában három féle lehet: támadás, menekülés, vagy a lefagyás. Normális esetben, amikor elmúlik a veszély, az ember szervezete lassan visszaáll a természetes működésre, és nyugodtan folytatja tovább a napját.
A civilizált embernek már nem kell mamutokkal és vadállatokkal megküzdenie, de a teste a külvilágból érkező ingereket és a saját gondolatait ugyanúgy támadásnak veszi, mint amikor valódi életveszélynek van kitéve. Vagyis ha a főnököd megaláz, a párod megbánt, a szomszéd kutyája széttúrja a virágaidat, vagy az anyád leszólja az új frizurádat ‒ a szervezeted ugyanúgy reagál, mint amikor a mamut elindult feléd annak idején. A mai ember viszont nagyon hosszú ideig képes a stressz állapotában maradni, nemcsak órákig vagy napokig, de sokszor hónapokig, évekig, sőt évtizedekig is.
Ráadásul az elmének nincs is szüksége valódi konfliktusra, mert a gondolatainkban újra átélt, vagy elképzelt helyzetek ugyanezt a hatást váltják ki. Ez hatalmas terhet ró mind a fizikai testre, a szervek működésére, mind az idegrendszerre, ami mentális kimerültséghez vezet.
Ahhoz, hogy ezt megtanuljuk először is érdemes, ha megfigyeljük saját reakcióinkat: mit érzek egy konfliktus során? Milyen mondatokra borul el az agyam? Hogyan reagálok: visszatámadok, visszavonulok, vagy teljesen lefagyok? Ha felismerjük saját működésünket, akkor könnyebben eldönthetjük, milyen módon tudnánk oldani a bennünk lévő feszültséget.
Hoztunk néhány gyorsan ható tippet, és néhány olyan módszert, ami folyamatosságot igényel, de ezáltal tartósabb eredményei is lesznek.
Gyors stresszoldó módszerek ‒ azonnali hatással
Ezek képesek gyorsan megszakítani benned a feszültség spirálját, ha azonban rendszeresen alkalmazod valamelyiket, hosszabb távon is segíthetnek.
Tartós, mély stresszkezelő módszerek ‒ folyamatos gyakorlással
Ezeknél fontos a folyamatosság és a rendszeresség, mert így nemcsak a tüneteket enyhítik, hanem a stresszhez való alapvető hozzáállásunkat is átalakítják.
A tartós módszerek segítenek, hogy megelőzzük a korábbi stresszválaszainkat, és sokkal kiegyensúlyozottabban és tudatosabban legyünk jelen a saját életünkben. Így már nem csupán reagálunk a környezetünkből jövő ingerekre és hatásokra, hanem éberebb és örömtelibb állapotban éljük a mindennapjainkat.
Vagyis „urald az elmédet”, hiszen ezzel uralod az életedet és a világra adott reakcióidat, a tested és a lelked pedig önmagad egy nyugodtabb és harmonikusabb verziójával hálálja meg.
Szöveg: Szücs Ildikó
Képek: Freepik
Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy nyugalmasabban éld az életedet, gyere el az Életerő Műhely csoportos önismereti napunkra, ahol többek között stresszmentesítő technikákat is megtanulsz.