Az egész élet arról szól, hogy megismerjük önmagunkat ‒ még akkor is, ha ez nem tudatosodik bennünk nap mint nap.
Minden helyzet, amibe kerülünk életünk során, minden ember, akivel találkozunk, minden reakció, ami megszületik bennünk valaminek a hatására: egy lehetőség arra, hogy megtudjunk valamit önmagunk valódi lényéről. A képességeinkről és az elakadásainkról, a mintáinkról és berögzüléseinkről, a szokásainkról és a döntéseink hátteréről.
A hétköznapokban azonban nem egészen így vagyunk jelen. Tesszük a dolgunkat, közben igyekszünk jól érezni magunkat, s csak akkor kapjuk fel a fejünket a megszokottból, amikor valami nem úgy alakul, ahogy szerettük volna. Elkezd növekedni bennünk egy érzés, hogy valami lehet a mögött, hogy hasonló konfliktusokba kerülünk, hasonló szituációkban találjuk magunkat és hasonló embereket vonzunk be.
Erre szoktuk azt mondani, hogy „elindulunk az önismeret útján”. Videókat nézünk, podcastokat hallgatunk, esetleg könyveket olvasunk a témában, beszélgetünk olyanokkal, akik kipróbáltak különböző módszereket, és elkezdünk kacérkodunk a gondolattal, hogy mi is részt vegyünk valamilyen csoportos foglalkozáson.
Keressük a lehetőségeket, hogy kipróbáljunk valamit, ami közelebb visz önmagunkhoz.
Sokan akkor teszik ezt meg, amikor olyan problémát, akadályt éreznek az életükben, amit már nem tudnak figyelmen kívül hagyni. Kezd elviselhetetlenné válni a probléma okozta érzelmi fájdalom, de nem tudják hogyan kezdjenek neki a megoldáshoz.
Foglalkozni önmagunkkal nem csak fontos, hanem esszenciális kulcs a harmonikus élethez. Nem csak a testünket kell táplálni és gondozni, hanem a lelkünket és a szellemünket is. Törődnünk kell a mentális egészségünkkel ugyanúgy, ahogy a fizikaival is.
A különféle helyekről fellelhető információk sokat segíthetnek megérteni bizonyos emberi működéseket, új nézőpontokat adhatnak az élethez, és olykor még hasznos gyakorlatokat is kaphatunk. Ezek csak akkor segítenek, ha használjuk őket és beépítjük a mindennapokba. Ehhez elkötelezettség, kitartás és mérhetetlen önuralom szükséges, és ezt nehéz magányosan megtartani.
Igaz, hogy a saját utunkon csak egyedül tudunk járni, ám önmagunknak vannak olyan részei, ahová egyedül nem tudunk eljutni. Ugyanis az elme, a megszokás és a félelem kicselez minket, és nem enged mélyre menni.
Az intellektus úgy magyarázza meg a dolgokat, hogy csak a lehető legkisebb változást kelljen megtennünk, vagy felmenthessük magunkat a változás alól. Amikor érezzük, hogy ez így nem elég, mert nincs meg a megoldás, még mindig nem hárítottuk el az akadályt, és még mindig nem érezzük jobban magunkat, akkor kezdünk más lehetőségeket keresni.
Ilyen lehet az egyéni terápia, vagy egy csoportos önismereti nap. Amikor egy kisebb csoport, azonos szándék és cél mentén összejön, hogy választ találjon kérdésekre és megoldást a problémára, akkor varázslatos dolgok történnek.
Egyrészt soha nem véletlen, hogy miért pont azok az emberek kerülnek össze és töltenek el pár órát együtt, akik megjelennek. A csoportnak mindig van egy meghatározó energiája és hangulata, a résztvevők mindannyian üzenetet hordoznak valamelyik társuk számára, és a nap végére meg is érkeznek ezek az üzenetek.
Igazából soha nem lehet tudni, hogy mire számítson az ember, amikor részt vesz egy önismereti napon. A bátorság és nyitottság, ami elindítja bennünk a szándékot, kulcsfontosságú ahhoz, hogy olyan felismerésekre jussunk, ami megváltoztat bennünk valamit, ezáltal az életünk is elkezd átalakulni.
Elindul valami, ami addig be volt szorulva. Ki tudunk mondani valamit, amit addig nem mertünk. Meg tudjuk tenni az első lépést, amit talán hónapok, vagy évek óta halogattunk. Vagy egyáltalán meglátjuk, hogy mi az első lépés, ami eddig rejtve volt előttünk.
Ezek lehetnek csupán apróságok, de ahogy egyetlen kavics elindíthat egy hegyomlást, úgy egyetlen megfelelő mondat vagy kérdés elindíthatja bennünk azt az energiát, ami kimozdít minket a régi, szűk keretek közül, és megújult erővel, kitisztult látással és szabadabb lélekkel tudunk előre haladni az úton.
Amikor megadjuk magunknak az időt és teret arra, hogy szembenézzünk önmagunk fel nem ismert részeivel, nyitottá válunk egy új nézőpontra, hajlandók vagyunk megérteni saját működésünket, és meg merjük tenni az első, határozott lépést ‒ akkor az élet (az Univerzum, Isten, a Forrás, az Egyetemes Intelligencia, vagy nevezzük ahogy szeretnénk) megtámogat minket a döntésünkben, és beindul az áramlás.
Az első lépés mindig mi vagyunk, de tudnunk kell, hogy mégsem vagyunk egyedül benne. Önmagunk megismerése az önszeretet előszobája, s önmagunk szeretete a legnagyobb ajándék, amit az életnek (Univerzumnak, Istennek), ezáltal önmagunknak adhatunk.
Szöveg: Szücs Ildikó
Képek: Freepik